(Az adott mű elemzésének megértéséhez ajánlom figyelmedbe az Útmutató a kritikáimhoz című bejegyzést)

Kétségkívül a romantika számít a legnépszerűbb műfajnak és ezért az alkotók egy jelentős része ebben a műfajban is alkot. Azonban egyes alkotók olykor más műfaji elemeket is felhasználnak bizonyos alkotásaiknál, hogy ezáltal egy valamivel szélesebb közönséghez is el tudjanak jutni. Márpedig a történelmi tematikájú alkotások sokak számára vonzóak.

Ugyan a történelmi téma valamelyest lekorlátozza az alkotói szabadságot, viszont cserébe ad egy viszonylag kidolgozott háttérvilágot, amibe így az alkotónak már csak a saját karaktereit kell elhelyeznie. Ugyanakkor az egyes történelmi korszakoknak olykor lehetnek bizonyos olyan jellegzetességei, amelyeknek a jelenlegi társadalmi értékrend szerint meglehetősen ellenszenves lehet a megítélése vagy legalábbis erősen megosztó.

Ilyen például a kényszer házasság intézménye is, ami egyébként a világ bizonyos pontjain mind a mai napig létezik. Habár a jelenség leginkább a társadalom felsőbb rétegeiben, az arisztokráciánál volt jellemző és többnyire politikai vagy pedig gazdasági érdekek álltak mögötte. Ám helyenként előfordult az is, hogy bizonyos illetők csak a meglehetősen perverz vágyaikat élték ki ezáltal. Minden esetre a témában számos alkotás készült és olyan jelentős alkotók munkásságában játszott meghatározó szerepet, mint például Jane Austen.

Valószínűleg ez inspirálhatta Emily Hart A becstelen című alkotását is, ami egy több részesre tervezett könyvsorozat első darabja. Maga Emily Hart pedig a neve ellenére valójában egy álnéven író magyar szerző, aki amúgy Amerikában él.

Ez persze valahol felveti annak a kérdését, hogyha Emily Hart számára rendelkezésre állnak az amerikai könyvpiac lehetőségei, akkor mégis miért pont a magyar könyvpiacon szeretne elsősorban érvényesülni?

Habár én személy szerint rendelkezem valamennyi korlátolt ismerettel az amerikai könyvpiacról, így nagyjából van egy elképzelésem arról, hogy mi állhat ennek a hátterében. Azonban természetesen a valódi okokról csak maga a szerző Emily Hart tudna érdemben nyilatkozni. Minden más csupán puszta feltételezés.

Ugyanakkor azt azért fontos megjegyezni, hogy ennek a dolognak semmi köze a könyv minőségéhez vagy pedig Emily Hart alkotói képességeihez. Legalábbis az én meglátásaim szerint.

Viszont ennyi felvezetés után akkor térjük is rá magára a konkrét alkotásra.

A borító alapvetően nem számít különlegesnek, bár kétségkívül igényes módon lett kialakítva. Egyébként a műfajra jellemző módon a két főszereplőt ábrázolja egy idilli romantikus környezetben. Valójában inkább talán a könyv címe az, ami fel tudja kelteni a közönség figyelmét, mivel valamilyen mértékben tartalmaz némi ellentmondásosságot az adott korszakkal, amiben játszódik.

A könyv története a tizenkilencedik században, egész pontosan a napóleoni háborúk idején játszódik és lényegében véve néhány brit arisztokrata család szemszögén keresztül követhetjük végig, hogy melyiküket miként érintette vagy éppenséggel érinti a háború. Habár személy szerint én úgy gondolom, hogy itt a szerző, Emily Hart elkövetett egy kisebb hibát és a könyv cselekményének ismeretében talán nem feltétlenül a megfelelő évszámot választotta az általa felvázolni kívánt események számára. De igazából ez olyan különösebben nem befolyásolja a könyv élvezeti faktorát. Vagy legalábbis csak a történelem területén jártasabb személyeknek lehet némileg zavaró.

A cselekmény alapvetően két szálon fut. Egyfelől adott a férfi főszereplő Alexander Wycomb herceg, aki a rangjával együttjáró kötelezettségeken túl a királyi hadsereg kötelékében is szolgál és éppen egy fontos megbízatást kell vagyis kellene teljesítenie. Másfelől ott van a női főszereplő Isabel Craven grófnő, aki az arisztokrata kisasszonyok idilli életét éli. Bálokba jár és egy saját maga által alapított alapítványt működtet. Valamint van még egy afféle összeesküvéses per kémkedős szál is, ami hatással van a két főszereplő életére. Ám a történet ettől nem vesz semmilyen grandiózusabb hangsúlyt és inkább megmarad egy amolyan kisebb kaliberű személyes drámának.

Ugyanakkor sajnos azt kell mondani, hogy a Becstelen-t is érinti a többrészes alkotások egyik örökletes hibája, miszerint hiába tűnik izgalmasnak vagy éppenséggel feszültnek az aktuális rész a tudat, hogy van folytatása a történetnek némileg befolyásolja a közönség számára az adott alkotás élvezeti faktorát. Persze vannak különböző módszerek, amivel ezt lehet valahogy mérsékelni és egyébként maga Emily Hart is alkalmaz egy viszonylag ötletes megoldást. Ám ez is inkább csak a regény sorozatot menti meg, mintsem magát ezt a konkrét alkotást.

A karakterek amennyire én tudom nem valós történelmi személyek, így a szerzőnek aránylag teljes volt az alkotói szabadsága velük. Romantikus regény lévén természetesen a főfókusz a két főszereplő Alexander és Isabel karakterén van.

Alexander a tipikus visszahúzódó szépfiú archetípusa, akinek emellett persze számos erényes külső és belső tulajdonsággal rendelkezik. Ugyan a történet szerint van egy szégyelnivaló titok a múltjából, ami sok esetben megkeseríti a férfi szociális kapcsolatait. Habár spoiler lenne elárulni, hogy mi az, de igazság szerint ahhoz képest a regény cselekménye mekkora jelentőséget tulajdonít neki, valójában a jelenlegi társadalmi megítélés szerint egyáltalán nem számít annak és ezért valószínűleg a közönség egy része csak felesleges melódrámázásnak fogja tartani az egészet.

Isabel viszont egy kifejezetten példaértékű női karakter lett. Persze a romantika műfajának megfelelően ő is egy alapvetően vonzó megjelenésű személy. Ám emellett intelligens, művelt, empatikus és nyitott gondolkodású. Valamint vannak céljai az életben, amiknek igazából csak akkori korszakban uralkodó társadalmi elvárások szabnak határt. Például, hogy nőként hivatalosan nem lehet sem a tulajdonosa, sem pedig a fenntartója az általa létrehozott és működtetett alapítványnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Isabel valamiféle feminista aktivista lenne. Inkább az ember csak rajta keresztül érzékeli a különbséget az akkori és a mostani társadalmi berendezkedés között.

Mellettük akik még valamelyest fontosabb szerepet kapnak, azok Isabel testvérei, akik közül az egyikükkel név szerint Edward-dal Alexander meglehetősen bensőséges viszonyt ápol. Valamint Edward is részt vesz abban a bizonyos megbízatásban, amiben Alexander is. Azonban az Isabel és Alexander között lévő romantikus kapcsolat olyan különösebb konfliktust nem okoz közöttük.

A többi testvér aránylag kissé felszínes kidolgozást kapott vagy legalábbis olyan különösebben nem lettek elmélyítve és ez általában véve igaz a többi mellékszereplőre is. Kivétel ezalól egy bizonyos Lord Carrington nevű karakter, aki amúgy messze a legérdekesebb szereplő az egész történetben. Ugyanakkor a regény egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs benne egy érdemi főgonosz vagy antagonista sem. Emiatt pedig az összeesküvéses szál sem tud igazán érdekes lenni. Bár nincs kizárva, hogy a későbbi részek folyamán ez majd esetleg változik.

Azonban mivel a Becstelen alapvetően mégis csak egy romantikus történet, így a hangsúly is inkább a romantikus szálon van. Vagy legalábbis kellene hogy legyen. Habár a romantika fogalmáról és ábrázolásáról sok téves elképzelés van, amiért legyünk őszinték számos alkotó megdolgozott, hogy ez így legyen és ezért sokan ellenérzéssel is tekintenek erre a műfajra, pedig egyáltalán nem kellene.

Viszont a Becstelen romantikus jelenetei kétségkívül visszafogottabbak, mint azt elsőre bárki feltételezné. Kicsi spoiler ugyan, de konkrétan egy darab szexjelenet van benne és még az sem nevezhető kifejezetten explicitnek. Illetve az összes romantikusnak mondható jelenet rendkívül ízléses és igényes módon van ábrázolva mindenféle különösebb pornográf tartalom nélkül. Ez persze lehet, hogy egyeseknek csalódást fog okozni, ám senkinek sem árt, ha néha találkozik ilyen jellegű alkotásokkal is.

Emellett az egész történet E/3as elbeszélési módban van megfogalmazva, ami bevallom nekem személy szerint kifejezetten tetszett, mivel akkortájt, amikor a Becstelent is olvastam meglehetősen sok E/1es elbeszélési módban készült romantikus jellegű alkotással találkoztam és bevallom kissé telítődtem velük. Szóval számomra valóságos felüdülés volt egy ilyen típusú alkotást olvasni.

Illetve amit még fontos megemlíteni, hogy a könyvben az egyes fejezetek elején kapunk bizonyos Isabel által írt naplóbejegyzéseket, amik önmagukban véve egész érdekesek. Legalábbis szerintem.

Viszont sajnos ehhez valami olyan betűstílust sikerült kiválasztani, ami meglehet, hogy dizájnosan néz ki, csakhogy emiatt egyes helyeken konkrétan olvashatatlanná válik a szöveg, főleg rossz fényviszonyok között és éppen ezért sokan valószínűleg ki is hagyják ezeket.

VÉGSZÓ

Mindent egybe véve a Becstelen című alkotás igazából csak egy korrekt iparosmunka. Se több, sem kevesebb. Talán majd a folytatások ismeretében árnyalódni fog a megítélése. A műfaj iránt érdeklődőknek azonban érdemes lehet vele tenni egy próbát.

Amennyiben szeretnél további érdekes tartalmakat látni, kövesd be a Kolev Stories Facebook oldalát, illetve youtube csatornáját.