(Az adott mű elemzésének megértéséhez ajánlom figyelmedbe az Útmutató a kritikáimhoz című bejegyzést)

Valószínűleg sokan hallottak már az El Camino nevét. Ez egy afféle vallási rituálé, aminek a keretein belül az adott illető egy előre kijelölt útvonalon megtett hosszas gyalogtúra során megtisztíthatta a lelkét és elmerenghetett az addigi életén, illetve kvázi feloldozást kaphat a múltbeli bűnei miatt.

Csakhogy időközben a Camino is átalakult és mostanra már inkább csak egyfajta turisztikai látványosság, amire a résztvevők egy jelentős része mindenféle vallási vagy spirituális meggyőződés nélkül megy el. Vagyis lényegében véve az El Camino egyfajta hosszabb kirándulás lett, ami helyenként érint bizonyos vallási emlékműveket.

Azonban mivel az El Camino sokak számára mind anyagilag mind pedig időbe is megterhelő lenne, így megjelentek a különböző útleírások és élménybeszámolók is, amelyek a Camino egyes résztvevőinek tapasztalatait mutatják be különböző formában.

Ilyen például az utazó blogger Vándor Tamás A Camino titkai című alkotása is, ami egy a magyar szerzők műveit népszerűsítő közösségi kezdeményezés során került hozzám. Habár bevallom, hogy személy szerint én nem igazán kedvelem az útleírásos könyveket, így önmagamtól nem valószínű, hogy valaha is elolvastam volna ezt az alkotást.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a borító kifejezetten igényesen lett kialakítva. A felső részén a Camino szimbólumának számító fésűalakú kagyló található, amiben egy szenvedélyesen romantikázó pár látható. Az alsó részén pedig egy vidéki tájkép, amit ketté oszt egy kavicsos földút. Emellett a borítónak van egyfajta metafizikai értelmezése is, miszerint a képen látható út egyszerre vezethet az egyre szűkülő sötétség felé, ahová a vágyaink hajszolása visz. Illetve, hogy a fény felé haladva egyre szélesedik az út, ami akár a vágyaink beteljesüléséhez is vezethet.

Magáról a történetről viszont nem igazán lehet érdemben mit mondani, mivel a könyvnek nincs klasszikus értelemben vett cselekménye és az egész olyan, mintha valaki egy baráti összejövetel során csak hosszasan elmesélné, hogy mi is történt vele az elmúlt időszakban. Ez persze önmagában véve nem feltétlenül baj, csak ezáltal az olvasó nem igazán érez késztetést arra, hogy olyan nagyon haladjon a könyv elolvasásával. Így vélhetően a legtöbben csak apróbb dózisokban képesek fogyasztani ezt az alkotást. Ahogy azt egyébként én is tettem.

Hasonló a helyzet az egyes karakterekkel is, akik közül ugyan van néhány kifejezetten érdekes figura és persze vannak kevésbé érdekfeszítőek is. Valakik olykor többször is felbukkannak a könyv története során, valakiket pedig már szinte egyből el is lehet felejteni. Bár, ha kicsit filozófikus megközelítésből nézzük a dolgot, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy nagyjából a való életben is így működnek az emberi kapcsolatok.

Ám az igazi hangsúly valahol mégis inkább a főszereplőn van, aki jelen esetben ugye maga a szerző Vándor Tamás. Ugyan az ilyen jellegű alkotásoknál gyakran előfordul, hogy a szerzője túlzásokba esik és vagy mértéktelen önsajnáltatásba kezd vagy pedig mérhetetlen önmosdatásba. Itt azonban szerencsére egyik eset áll fenn és a szerzőnek úgymond sikerült fenntartania egyfajta kényes egyensúlyt. Habár ennek valahol az lett az ára, hogy viszonylag keveset tudunk meg róla és ezért nem igazán lehet azonosulni a személyével, legfeljebb csak a helyzetével. De persze az sincs kizárva, hogy valahol ez volt a cél.

Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a könyv során elég erősen tetten érhető az úgynevezett Odüsszeus-effektus, vagyis amikor a főszereplő, aki általában egy férfi szinte az összes útjába kerülő ellenkező neművel valamilyen intim kapcsolatba kerül. Természetesen valahol az is kérdéses a könyvben elhangzottak mennyire igazak, ám fogalmazzunk úgy, hogy ezek a jelenetek adott esetben képesek lehetnek meghozni a kedvét bizonyos emberekhez a Caminohoz.

Egyébként ezek a bizonyos pikáns jelenetek összességben véve meglehetősen ízléses módon vannak leírva és mind a szerző, mind a könyv igyekszik kerülni a vulgáris és durva kifejezéseket. Még ha emiatt olykor egyes jelenetek olykor elég bugyutának és esetlennek is tűnnek.

A tájleíró részek, már amikor éppenséggel vannak és nem csak az egyes szereplők egymással folytatott beszélgetéseit követjük nyomon, meglehetősen szépek és az olvasó oda tudja maga elé képzelni a tájat, amin a szerző/főszereplő jár. Emellett rendkívül részletesen kifejti az egyes állomáshelyen található szállási és étkezési lehetőségeket is. Szóval, aki esetleg azt tervezi, hogy egyszer majd maga is részt vesz egy El Camino-n az ezek alapján nagyjából az erre fordítandó esetleges költségeket is ki tudja számolni.

Amit viszont még mindenképpen muszáj megemlíteni, az a könyv vége felé lévő kisebb csavar, amit ugyan nem fogok elspoilerezni, de az valami annyira összecsapott és kidolgozatlan, hogy arra egyszerűen nincsenek szavak. Persze újfent azt nem lehet tudni, hogy ebből mennyi a valóság és mennyi a fikció és éppen ezért nincs kizárva, hogy a szerző csak szeretett volna valami izgalmasnak szánt akciódús jelenetet így a könyv végére. Ám ez jelen esetben inkább ártott ennek a könyvnek, mintsem használt.

VÉGSZÓ

Összességében véve a Camino titkai tipikusan az a fajta alkotás, amit senki se fog megbánni, hogyha elolvassa. De semmit sem veszít vele az, aki esetleg kihagyja.

Amennyiben szeretnél további érdekes tartalmakat látni, kövesd be a Kolev Stories Facebook oldalát, illetve youtube csatornáját.