Amikor valaki elkezd írni tisztában van vele, hogy lesznek majd olyanok, akiknek valamiért nem fognak tetszeni majd az írásai. Emellett az érdeklődést is fel kell valahogy keltenie az alkotása iránt. Sokan ilyenkor azt gondolják, hogy elég, ha jó maga a történet, csinálnak hozzá egy szépen megszerkesztett borítót, írnak valami sokat sejtető, de semmit mondó szöveget a könyv hátuljára, esetleg pár facebook meg instagram poszt vagy egy youtube videó és aztán a többit majd a piac és a szakmai elrendezi.

Vagyis röviden azt feltételezik, hogy van valamiféle intézményesített háttér, amire építkezhetnek és ami adott esetben akár támogatja is őket, ha megfelelnek bizonyos értékrendbeli elvárásoknak.

Ám a helyzet az, hogy ilyesmi a valóságban nem hogy nem létezik, de ami van az is inkább csak hátráltat semmint előremozdít. Legalábbis idehaza Magyarországon biztosan.

Sokan ugyanis az amerikai filmeket veszik alapul, ahol ez az egész nem csakhogy másként működik, de látszólag aki a megfelelő képességekkel rendelkezik és kellőképpen megalkuvó annak a rendszer ad bizonyos lehetőségeket, amelyekkel az illető utána vagy él vagy nem. Nyilván annak a rendszernek is megvannak a maga hibái, azonban azok a hozzám hasonlóan kezdő írók, akik odakint próbálnak érvényesülni többnyire olyasmikről panaszkodnak, hogy a műveiket nem tartják elég jónak vagy nem tudtak megállapodni az anyagiak terén a kiadóval, esetleg a kiadó olyan egyéb extra elvárást támasztott feléjük, mint pl. egy erőltetett folytatás a könyvükhöz, amit ők nem akartak bevállalni.

Ehhez képest a hozzám hasonló kezdő írók idehaza mikre is panaszkodnak. Hogy nincs vagy alig találni olyan kiadót, aki egyáltalán hajlandó foglalkozni a kézirataikkal. Hova tovább sokszor úgy érződik, hogy amíg állod a kiadatási költséget, addig szinte az sem érdekli őket, hogy mit küldesz be hozzájuk. Más szóval nem nagyon van szakmai elbírálás.

De tudjátok mit, még ez sem lenne igazából probléma. Mivel kellő alkotói önbizalommal és némi odafigyeléssel mindenki képes lehet összerakni egy szakmailag korrekt anyagot. Azonban általában ilyenkor szoktak szembesülni vele, hogy hiába tűnik jónak az, amit alkottak és lenne benne potenciál. A piac mégis elzárkózik előle, látszólag teljesen indokolatlanul.

Sokan ilyenkor arra gondolnak, hogy emögött biztosan valamilyen minőségbeli indok áll. Hiszen maga a piac is burkoltan vagy nyíltan sokszor ezt próbálja meg sejtetni.

Nyilván vannak pocsék szerzők és pocsék alkotások. Ezt senki sem vitatja. Ám egy alkotásról csak is akkor lehet érdemi véleményt mondani, hogyha azt valaki elolvasta vagy legalábbis látott belőle valamit.

Már pedig ez a legtöbb esetben csak is a vásárlás után szokott megtörténni.

Na és ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogyha az a bizonyos könyv elvileg átment egy csomó szűrési folyamaton értsd szerkesztő, lektor, korrektor, főszerkesztő stb. akkor mégis hogy a fenébe kerülhetett ki abban az állapotában, amiben te is megvásároltad?

Ennyire nem tűnt fel senkinek, hogy valami félresiklott abban a bizonyos írásban? Vagy csak egyszerűen senkit se érdekelt a dolog? Árcédulát rá aztán lesz, ami lesz.

Ez pedig főleg akkor különösen elgondolkodtató, amikor mondjuk egy ismertebb közéleti személy ad ki valamilyen könyvet és már az elején érződik rajta, hogy ez bizony finoman szólva sem éppen egy jól sikerült alkotás.

Ugyan akinek megvannak a megfelelő kapcsolatai és kellő anyagi háttérrel rendelkezik az mindig is bizonyos fajta piaci előnyökhöz tudott jutni. Viszont pont hogy ilyenkor kellene közbelépnie a szakmának, ami egyfelől a helyén kezelné az ilyesmit. Másfelől pedig egyenlő esélyt próbálna teremteni azok számára, akik az ismeretlenségből jönnek mindenféle előzetes háttér nélkül.

Persze ilyenkor most lehetne azzal jönni, hogy hát akkor mindenki építse fel saját magát. Ott a magánkiadás meg az internet, azon belül is a közösségi média. Nem kell ehhez másoktól függeni. És valóban vannak olyan szerzők vagyis jobban mondva inkább vállalkozók, akik egész jól elboldogulnak az irodalmi piacon.

Csakhogy ezzel ugyanaz a helyzet, mint a közéleti személyek esetében, ugyanis rohadtul nem mindegy hogy ki milyen háttérrel és nem mellesleg milyen élethelyzetben kezd bele ebbe. Ami ráadásul sok esetben nem is az illető saját döntése, hanem kényszerből csinálja ezt mindenfajta mögöttes szaktudás vagy hozzáértés nélkül. Ugyan bizonyos dolgokba bele lehet tanulni. De nyilván ezek a személyek nem véletlenül szeretnének először egy kiadóhoz fordulni.

Azonban a legtöbb könyvkiadó sokkal inkább könyvforgalmazóként szeretne működni, vagyis a külföldi szerzők műveinek a terjesztési jogát megvásárolva azokat lefordítják és küldik a boltokba. Ez persze számukra egy jóval kényelmesebb és valamilyen szinten gazdaságos megoldás is, mivel így nem kell vesződniük egy a kéziratok feldolgozásához szükséges infrastruktúra kialakításával és fenntartásával.

Ennek pedig komoly kihatásai vannak a hazai irodalomra, mind szakmai, erkölcsi és nem utolsó sorban gazdasági értelemben is. Amik nem feltétlenül a jó irányba mutatnak.

Ebben a témában lesznek majd még cikkeim, amelyek a dolog egyes részelemeivel fognak majd foglalkozni. Szóval, ha érdekel a téma, akkor kövess be facebookon vagy youtubeon