Amikor valaki elkezd írni tisztában van vele, hogy lesznek majd olyanok, akiknek valamiért nem fognak tetszeni majd az írásai. Emellett az érdeklődést is fel kell valahogy keltenie az alkotása iránt. Sokan ilyenkor azt gondolják, hogy elég, ha jó maga a történet, csinálnak hozzá egy szépen megszerkesztett borítót, írnak valami sokat sejtető, de semmit mondó szöveget a könyv hátuljára, esetleg pár facebook meg instagram poszt vagy egy youtube videó és aztán a többit majd a piac és a szakmai elrendezi.

Vagyis röviden azt feltételezik, hogy van valamiféle intézményesített háttér, amire építkezhetnek és ami adott esetben akár támogatja is őket, ha megfelelnek bizonyos értékrendbeli elvárásoknak.

Ám a helyzet az, hogy ilyesmi a valóságban nem hogy nem létezik, de ami van az is inkább csak hátráltat semmint előremozdít. Legalábbis idehaza Magyarországon biztosan.

Sokan ugyanis az amerikai filmeket veszik alapul, ahol ez az egész nem csakhogy másként működik, de látszólag aki a megfelelő képességekkel rendelkezik és kellőképpen megalkuvó annak a rendszer ad bizonyos lehetőségeket, amelyekkel az illető utána vagy él vagy nem. Nyilván annak a rendszernek is megvannak a maga hibái, azonban azok a hozzám hasonlóan kezdő írók, akik odakint próbálnak érvényesülni többnyire olyasmikről panaszkodnak, hogy a műveiket nem tartják elég jónak vagy nem tudtak megállapodni az anyagiak terén a kiadóval, esetleg a kiadó olyan egyéb extra elvárást támasztott feléjük, mint pl. egy erőltetett folytatás a könyvükhöz, amit ők nem akartak bevállalni.

Ehhez képest a hozzám hasonló kezdő írók idehaza mikre is panaszkodnak. Hogy nincs vagy alig találni olyan kiadót, aki egyáltalán hajlandó foglalkozni a kézirataikkal. Hova tovább sokszor úgy érződik, hogy amíg állod a kiadatási költséget, addig szinte az sem érdekli őket, hogy mit küldesz be hozzájuk. Más szóval nem nagyon van szakmai elbírálás.

De tudjátok mit, még ez sem lenne igazából probléma. Mivel kellő alkotói önbizalommal és némi odafigyeléssel mindenki képes lehet összerakni egy szakmailag korrekt anyagot. Azonban általában ilyenkor szoktak szembesülni vele, hogy hiába tűnik jónak az, amit alkottak és lenne benne potenciál. A piac mégis elzárkózik előle, látszólag teljesen indokolatlanul.

Sokan ilyenkor arra gondolnak, hogy emögött biztosan valamilyen minőségbeli indok áll. Hiszen maga a piac is burkoltan vagy nyíltan sokszor ezt próbálja meg sejtetni.

Nyilván vannak pocsék szerzők és pocsék alkotások. Ezt senki sem vitatja. Ám egy alkotásról csak is akkor lehet érdemi véleményt mondani, hogyha azt valaki elolvasta vagy legalábbis látott belőle valamit.

Már pedig ez a legtöbb esetben csak is a vásárlás után szokott megtörténni.

Na és ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogyha az a bizonyos könyv elvileg átment egy csomó szűrési folyamaton értsd szerkesztő, lektor, korrektor, főszerkesztő stb. akkor mégis hogy a fenébe kerülhetett ki abban az állapotában, amiben te is megvásároltad?

Ennyire nem tűnt fel senkinek, hogy valami félresiklott abban a bizonyos írásban? Vagy csak egyszerűen senkit se érdekelt a dolog? Árcédulát rá aztán lesz, ami lesz.

Ez pedig főleg akkor különösen elgondolkodtató, amikor mondjuk egy ismertebb közéleti személy ad ki valamilyen könyvet és már az elején érződik rajta, hogy ez bizony finoman szólva sem éppen egy jól sikerült alkotás.

Ugyan akinek megvannak a megfelelő kapcsolatai és kellő anyagi háttérrel rendelkezik az mindig is bizonyos fajta piaci előnyökhöz tudott jutni. Viszont pont hogy ilyenkor kellene közbelépnie a szakmának, ami egyfelől a helyén kezelné az ilyesmit. Másfelől pedig egyenlő esélyt próbálna teremteni azok számára, akik az ismeretlenségből jönnek mindenféle előzetes háttér nélkül.

Persze ilyenkor most lehetne azzal jönni, hogy hát akkor mindenki építse fel saját magát. Ott a magánkiadás meg az internet, azon belül is a közösségi média. Nem kell ehhez másoktól függeni. És valóban vannak olyan szerzők vagyis jobban mondva inkább vállalkozók, akik egész jól elboldogulnak az irodalmi piacon.

Csakhogy ezzel ugyanaz a helyzet, mint a közéleti személyek esetében, ugyanis rohadtul nem mindegy hogy ki milyen háttérrel és nem mellesleg milyen élethelyzetben kezd bele ebbe. Ami ráadásul sok esetben nem is az illető saját döntése, hanem kényszerből csinálja ezt mindenfajta mögöttes szaktudás vagy hozzáértés nélkül. Ugyan bizonyos dolgokba bele lehet tanulni. De nyilván ezek a személyek nem véletlenül szeretnének először egy kiadóhoz fordulni.

Azonban a legtöbb könyvkiadó sokkal inkább könyvforgalmazóként szeretne működni, vagyis a külföldi szerzők műveinek a terjesztési jogát megvásárolva azokat lefordítják és küldik a boltokba. Ez persze számukra egy jóval kényelmesebb és valamilyen szinten gazdaságos megoldás is, mivel így nem kell vesződniük egy a kéziratok feldolgozásához szükséges infrastruktúra kialakításával és fenntartásával.

Ennek pedig komoly kihatásai vannak a hazai irodalomra, mind szakmai, erkölcsi és nem utolsó sorban gazdasági értelemben is. Amik nem feltétlenül a jó irányba mutatnak.

Ebben a témában lesznek majd még cikkeim, amelyek a dolog egyes részelemeivel fognak majd foglalkozni. Szóval, ha érdekel a téma, akkor kövess be facebookon vagy youtubeon

Manapság a közösségi média által számtalan lehetőség kínálkozik az egyén számára az önmegvalósításra. Ugyan akadnak olyanok, akiknek a munkássága elég erőteljesen megkérdőjelezhető. De ez sajnos minden dolog esetében így szokott lenni.Persze a különböző közösségi felületek eltérő adottságai más-más megközelítési módot követelnek. Habár a legcélszerűbb megoldás, hogyha minél több felületen jelen vagyunk és azokat egymással összehangoltan kezeljük.Viszont ez nagyban függ az általunk választott témától is és a műfajtól, amiben érvényesülni szeretnénk.

A művészek között manapság már elég bevett szokás, sőt szinte létszükséglet, hogy valamilyen módon jelen legyenek a közösségi média különböző felületein. Így született meg az authortube ötlete is.

Maga az authortube kifejezést magyarra talán még úgy lehetne a legjobban lefordítani, hogy írói felület vagy platform. A dolog lényegében véve abból áll, hogy feltörekvőfélben lévő írók egy videóblog formájában bemutatják magukat és a munkásságukat, illetve néhányan még egyéb az írással kapcsolatos videókat is szoktak készíteni. Pl. különböző oktató videókat arról, hogy miként alkossunk hiteles karaktereket.

A dolog nem összekeverendő a Booktube-bal. Amivel olykor ugyan mutat némi átfedést, de a két műfaj teljesen másról szól. Maga az authortube, mint műfaj néhány évvel ezelőtt jelent meg Amerikában, ahol mostanra elég nagy népszerűségre tett szert. Persze az ottani könyvkiadói rendszer és könyves piac teljesen másként működik, mint a hazai. Azonban egy kezdő író számára az alapvető cél mindenhol az, hogy minél nagyobb olvasói/rajongói tábort gyűjtsön maga köré. Már pedig hogyha emberi arcot adunk valaminek és a közönségünket partnerként kezelve bevonjuk a különböző részfolyamatokba, úgy annak sokkal nagyobb lehet az elfogadottsága.

Az egyik ilyen mostanra már befutott írónak számító Jenna Moreci szintén így kezdte a karrierjét.

Ugyan nehéz meghatározni, hogy pontosan mikor is alakult ki az authortube műfaja. Ám mostanra már az authortuberek önálló közösséget alkotnak a youtubereken belül is. Megvannak a maguk jelesebb képviselői és az önálló kihívásaik. Amelyekből az egyik az Authortuber Newbie Tag, vagyis a kezdő authortuber kihívás.

Azonban a közösség tagjai nem csupán a saját szakmai előmenetelüket egyengetik, hanem igyekeznek segíteni azoknak is, akik hozzájuk hasonlóan szeretnének az írással foglalkozni akár amatőr akár professzionális szinten. Nyilván az emberi tényező és az egyéni adottságok szintén közrejátszanak ebben is. Hiszen vannak olyan személyek, akik egyszerűen nem képernyőképesek. Itt most nem csupán a külső megjelenésre kell gondolni, hanem bizonyos személyiségbeli, viselkedési és retorikai tényezőkre. Viszont az is igaz, hogy jelen pillanatban sokkal több a női authortuber, mint a férfi. De ez önmagában még nem jelent semmit.

És hogy mennyire nézettek ezek a tartalmak?

Nos, sajnos az általában véve elmondható, hogy a kulturális jellegű tartalmak sokkal kevésbé nézettebbek, mint mondjuk egy vicces macskás videó. De természetesen a nézettség nagyban függ az előadó személyétől és az aktuális videó témájától is. Ám a legtöbb authortuber elsődleges célja nem is a youtube-on való minél nagyobb nézettség elérése. Hanem az adott könyvének a megjelentetése és reklámozása, illetve egy közel stabil olvasó bázis kiépítése és fenntartása. A többit pedig majd a piac elrendezi

És hogy mi a helyzet máshol?

Sajnos mivel a legtöbb fellelhető authortube csatorna angol nyelven fut, így ezt eléggé nehéz meghatározni. Bár valahol érthető, hogy mindenki a minél szélesebb közönség felé próbál meg nyitni. Plusz így egy esetleges külföldi megjelenést is elő lehet készíteni. Annyi bizonyos, hogy idehaza Magyarországon, illetve egész Kelet-Európában ez a műfaj valamiért még nem annyira elterjedt. Ami figyelembe véve a jelenlegi magyar könyvpiaci viszonyokat eléggé meglepő. Hiszen a youtube egy eléggé költséghatékony reklámozási felületnek számít. Ráadásul aránylag egész sok embert meg lehet vele szólítani. És adott esetben még akár plusz bevételt is eredményezhet.

Persze lehet mondani, hogy a Facebook, az Instagram és a számtalan blogolós meg fórumozós oldal, amelyek bizonyos fokig valóban hasznosak. Viszont megvannak a maguk korlátai. Már ha csak abból indulunk ki, hogy az emberek többsége, ideértve a magyarokat is, jobban szeretik az audiovizuális tartalmakat, mint az írottakat.

Jelen pillanatban azonban csupán a saját, a blogommal azonos nevű csatornám képviseli idehaza ezt a műfajt.

Illetve egy Romániában élő magyar származású lánynak van egy ilyen témájú youtube csatornája, viszont ő is inkább, feltételezhetően a fentebb említett okokból kifolyólag, angol nyelven készíti a tartalmait.

Pedig hatalmas lehetőségek rejlenének ebben a műfajban, ami jóval többről szól, mint egy egyszerű könyvbemutatós videó a youtubeon, amiből szintén megtalálható fent egy pár.

Nyilván lennének olyanok, akik bizonyos okokból ezen a felületen kevésbé tudnának érvényesülni, mint mások. Ám csak is a saját lehetőségeinket csökkentjük azzal, hogy ha teljesen elzárkózunk előle. Nem mellesleg hátha ezzel a módszerrel végre sikerülne egy kicsit megreformálni a jelenleg fennálló könyvpiaci rendszert.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor valami olyasmit kell tennünk, amit valójában nem is akarunk megtenni. Viszont valamilyen oknál fogva még is kényszerítve érezzük magunkat rá, hogy megtegyük. És bár lehet, hogy adott esetben akár még élvezzük is azt a dolgot, de csak nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, amiért ezt meg kell tennünk. Ez az érzés pedig folyamatosan frusztrál minket. Hiába is próbálunk tenni ellene. Persze van erre egy rakás közhely, amit ilyenkor általában azok szoktak puffogtatni, akik valamiért kényszeres vágyat éreznek arra, hogy úgy mond „megvigasztaljanak” bennünket. Hol ott igazából sokkal bosszantóbb, hogy nem hagyják nekünk átérezni azt, ami valójában bennünk lakozik olyankor. Nyilván ennek megvannak a maga társadalmi okai és a segítséget sem feltétlenül érdemes megtagadni. Azonban akárhogyan cselekszünk és akárhogyan is döntünk, tisztában kell lennünk azoknak a következményeivel. Legyenek azok akár jók vagy rosszak. Mert vannak olyan dolgok, amelyek nem feltétlenül azonnal fejtik ki a hatásukat. Ami sokak számára szintén nagyon frusztráló lehet. Viszont mindenegyes döntésben ott lakózik egy lehetőség is. Egy lehetőség, amelyet tudni kell megfelelően felhasználni. Még akkor is, hogyha ez időnként számunkra kellemetlen érzésekkel is jár.